Alumínium és acél tetők
Alumínium és acél tetők
Urbánus építészetünk jellegzetes elemei az üvegtetők. Nem kizárólag a bevásárlóközpontok és irodaépületek nagy felületű bevilágító csodáira kell gondolnunk, mert az egyszerű bejárati előtetők és télikertek 'eső áztatta' felületei is ebből készülnek.
A rendszer lényege, hogy egy felületkezelt (ön- és meteorológiai súlyra, továbbá más pl. tisztító alpinista súlyára méretezett) keret- vagy raszterrendszerbe mezőkitöltő építőelemet helyezünk, majd ezen elemeket (legtöbb esetben hőszigetelt üvegtáblákat) valamilyen szorítóelemmel és kiegészítőkkel vízmentesen tömítjük és rögzítjük.
Az egyedi (pl. edzett üvegezésű pontmegfogásos) és hibridmegoldástól eltekintve leginkább két szisztémát alkalmaznak a világban: alumínium és acél rendszereket.
A legelterjedtebb az alumínium függönyfal elemekből összeállított önhordó vagy gyámolított (alá- vagy megtámasztott) tető. Az alumínium lizénák és bordák (a raszter vertikális és horizontális építőelemei) egy építésztervező által kiválasztott formavilágú és gyártmánytervező szakember által méretezett (RAL vagy más színskála szerint) porszórt felületkezelésű gyári profilra épül, amelyre az üveg (vagy más mezőkitöltő elem) fogadásának előkészítése okán gumitömítést görgőzünk. A helyszíni vázrendszer összeszerelését követően üvegezünk, majd azonnal szorítóelemmel mechanikusan vagy ragasztással rögzítünk. Léteznek látszóbordás, fél-struktúrális (csak a vertikális vagy csak a horizontális vonal látszóbordás, vagyis ott látunk síkból jellegzetesen kiemelkedő szorítóelemet) és strukturális tetők (nem látható síkból jellegzetesen kiemelkedő szorítóprofil). A tetőfelületeket alkotó profilok látszó szélessége hazánkban 50,60 vagy 80 mm. Az üvegtetők alkatrészeit minden esetben informatikai segítséggel tervezik, minden alkatrészük műhelyben előgyártott és előkészített állapotban kerül a beépítés helyszínére.
A tetők műhely-tervezésénél és az alkalmazott rendszer kiválasztásánál egy nagyon fontos szempontot mindig figyelembe kell venni! A 
cég fejlesztőmérnökeinek volt mottója egykoron a: „...minden tető előbb-utóbb beázik. A kérdés, hogy ezt érzékeljük e, vagy nem...” nevezetű örök igazság. Ez azt jelenti, hogy az idő előre haladtával a ragasztások és gumi tömítések a dilatációval, a nyári magas felületi hőmérséklet miatt, a napfény káros hatásai által erősen roncsolódnak és elhasználódhatnak néhány kritikus helyen. Nagyszerű ötlet volt az, hogy ne a csapadék mindenáron történő kirekesztése legyen a cél, hanem a bejutó kevés víz (cseppek, intenzív zivatarban is csak jelentéktelen vízerek) rejtett kivezetése vissza a kültérbe. Minden tető valamerre lejt, így a minőségi rendszerekben a lejtés irányába - a gravitációt kihasználva - egymásba vezetett (a lizénák és bordák erre kialakított) csatornáiban csepegtetjük ki a nedvességet. Ez nem csak csapadékvíz lehet, hiszen az egyébként természetesen is keletkező kondenzvíznek sincs helye a tetőszerkezetben. A SCHÜCO által kimunkált - és az óta mindenki által alkalmazott – vízelvezetési síkok használata óta meglehetősen hosszú tető-élettartam során sem kell a csapadék beltéri megjelenésével számolni. Sokszor alkalmazzuk a magas páratartalmú helyiségekben szükségszerűen (pl. uszodákban) alkalmazandó – a leginkább téli időszakban előforduló - hőszigetelő üveg beltéri felületén lecsapódó pára összegyűjtésére és a már említett páracsatornába történő bevezetésére gyártott szinte láthatatlan speciális gumi-profilt is.
A raszter mezők kitöltése lehet bármilyen önhordó és keretében befogható elem, üveg, lehet tömör szendvicspanel vagy akár napelem. A tetők üvegezésénél mindig figyelnünk kell arra, hogy az alsó - beltérrel érintkező – üvegtábla ragasztott biztonsági üveg legyen, hiszen kritikus időjárási körülmények (pl. jégeső) vagy mechanikus behatás (felsőbb szintekről zuhanó virágcserép) esetén a beltérben álló személyek nem sérülhetnek meg a nagyobb üvegszilánkok miatt. A tetők rasztereibe építhető mezőkitöltő elemek vastagsága és befogási alternatívái korlátozhatnak elképzeléseinkben, ezért célszerű már a tervezési szakaszban is szakember segítségét igénybe venni. Az üvegtetők rendszergazdái (a vízszintessel bezáróan) minimum 7%-os hajlásszöget követelnek, tehát ennél csak meredekebb lehet a felület. A minimum lejtésszög oka a vízkivezetésben keresendő, de minél meredekebb egy tető, annál jobban képes a csapadék a rárakódott portól és más szennyeződéstől (pl. madár ürüléktől) tisztítani. Léteznek ún. járható üvegtetők, melyek képesek elviselni üzemszerűen a rajta sétáló ember(ek), járművek súlyát. A járható üvegtetők jellemzően alacsony hajlásszögűek, de itt a keretszerkezet ill. alátámasztás is erősen túlméretezett.
Van lehetőségünk a raszterekbe nyitható felületeket is készíteni, itt a tok-kerethez pántolt (üvegezett vagy tömör) szárnyelem nyílik fel, a kezelési magasság miatt legtöbbször motor segítségével. A tetőfelületen használt motorok esetén célszerű eső- és szélérzékelő telepítése is a hagyományos vezérlés támogatására. A tetőket árnyékolhatjuk napvitorlával, a tetősíkkal párhuzamos kül- vagy beltéri sínes megvezetésű árnyékoló szövettel, lamellás árnyékolóval (jellemzően raffstore-al), de (a hosszú távú épületfenntartási költségek miatt) leginkább az üvegek megválasztásával érnek el jó közérzetet a legerősebb nyári napsütésben is. Ne felejtsük: hiába a nagyon fejlett üvegipar, de üvegezéssel még nem tudunk olyan hatásos napvédelmet elérni, mint külső árnyékolóval.
Az alumínium tetők esetében a szín és formavilág eléggé kötetlen, kizárólag a megrendelő pénztárcája és a statikai méretezés szabhat határt.
Ahol az alumínium statikai tudása nem elegendő vagy ormótlan nagy profilokat kellene alkalmazni (esetleg további kiegészítő merevítések szükségesek), ott van igazi létjogosultsága az acél rendszereknek. Az acél tetőfelületek rendszerfejlesztésénél a filigrán megjelenéssel együtt járó inercia (statikai tudás) megalkotása volt a cél. Széles tetőfelületek és magas - kikötés lehetősége nélküli - homlokzatok egyszerű fedését homogén (önhordó) módon kiegészítő segédtartó nélkül leginkább ilyen szisztémával érdemes elkészíteni. Minden esetben alapos statikai számítás előzi meg a kiválasztandó elem helyszíni létjogosultságát, hiszen itt nem csak a nyílászáró (vázszerkezet, bekötések, üvegezés és mezőkitöltés, automatikák, stb.) saját súlya a meghatározó, hanem számolni kell pl. a meteorológiai terhekkel is.
A tervezők felújításoknál és meglévő – az épület belterével harmonizáló – hordozószerkezeteket is előszeretettel használják. Így a vázszerkezet lehet ragasztott fa tartó, acél vagy akár üveg is. Erre a hordozószerkezete illesztik aztán a tetőrendszer alkatrészeit (statikai értelemben már) csökkentett keresztmetszettel, majd végzik a mezők kitöltési munkáját a megszokott elv szerint. Ilyen vegyes- és felújító rendszerek épülnek szép számban hazánkban is.
